Mi is az a Kuncogó? “… a konduktív etnopedagógia a néphagyomány pedagógiájának konduktív szemlélete. A holisztikus nevelési megközelítésben a készségek és képességek megalapozása és támogatása történik a népi játékokon keresztül életkornak megfelelően, egyéni képességekhez mérten. Ennek a tudatosítása és használata a prevenció alapja. A gyermekfolklór eszköztárának adaptálása és differenciálása egy olyan támogató környezetet biztosít, ahol a gyermek észrevétlenül fejlődik, megismeri a saját testét, környezetét, és testi-lelki-szellemi jóllétet biztosít, felkészítve az életre.” olvashatjátok a honlapon is, de vajon ez mit is jelent a gyakorlatban?
Hogyan tudjuk adaptálni a népi játékokat? Milyen differenciálási lehetőségek vannak a foglalkozásokon vagy akár egyéni fejlesztés során?
Kiemelt célom a játékos anyanyelv visszatanítása szülők és szakemberek számára egyaránt, hogy a népi játékok újra természetes közege lehessen minden gyermek számára.
A népi játékokat a gyermekek találták ki, formálták és alakították magukra, úgy, hogy az számukra jó legyen. A belenevelődés, az átörökítés – mindenféle didaktikai elvek nélkül -, az utánzáson keresztül a tudásátadás természetes folyamataként a legfontosabb tanulási forma volt. Ma első sorban a pedagógiai keretek között, az oktatási és nevelési intézményekben találkoznak a gyermekek a népi játékokkal, ahol a tanítás-tanulás elve jelenik meg.
A népi játékok intézményes keretek közötti megjelenése feltételezi számunkra, hogy az archív gyűjtések, leírások az eredeti közléstől eltérő alakítást, adaptálást igényelnek, hogy az minden gyermek(csoport) számára élmény legyen saját képességeiknek, korosztályi sajátosságaiknak megfelelően.
“A népi játékok pedagógiai alkalmazását elsőként Kiss Áron vetette föl 1883-ban, majd országos gyűjtőhálózatot szervezett és 1891-ben megjelentette a Magyar Gyermekjáték gyűjteményt. Ez a népi játék gyűjtemény (…) kifejezetten annak érdekében született, hogy a pedagógusok munkájukhoz innen merítsék repertoárjukat.” Sándor Ildikó: Rekonstrukció és adaptáció: énekes népi játékok a művészeti nevelésben – avagy mi történik a kendővel? – egyetemi jegyzet
(Vannak hiányosságai a gyűjteménynek, melyhez kapcsolódóan a rekonstrukcióról egy következő bejegyzésben fogok bővebben írni.) A gyűjtemény itt érhető el.
A népi játékok pedagógiai alkalmazása kiemelt szereppel bír, hiszen a készségekre és képességekre gyakorolt pozitív hatása vitathatatlan, és elmondható, hogy a népi gyermekjátékok során mindkét agyfélteke aktivizálódik, az érzelmi és értelmi fejlődés állandó kölcsönhatásban van. Erről bővebben a FejlesztÉsjáték c. könyvben írok. 📚
Az adaptáció legfontosabb célja mindig az, hogy a játék a gyermekek számára élmény legyen. Ehhez szükséges egy tudatos, pedagógiai attitűd, tervezés és a játékok magas szintű tudása, párhuzamban a gyermekek teljes körű ismeretével, mely által az egyes játékszituációkban a differenciálás is könnyen megvalósulhat.
Hogyan tudunk változtatni egy eredeti játékon, hogy az a mai pedagógiai folyamatokba beilleszthető legyen? Milyen határokat kell betartani az egyes játéktípusok kapcsán? Minden kérdésre nem tudok itt és most válaszolni, de néhány példával szeretném segíteni a megértést.
Ahhoz, hogy az adaptáció megfelelő határokon belül valósuljon meg, elengedhetetlen a játéktipológia ismerete. Az MTA Zenetudományi Intézetében fellelhető játékgyűjtemény rendszerezésének alapja a játékmag szerinti csoportosítás, ami Lázár Katalin nevéhez fűződik. A rendszerezés során a játékmag elemzése, a játékcselekmény és annak leglényegesebb elemének kiemelése volt a vezető fonál. Típuscsoportokat, típusokat és altípusokat tekintve több ezer van számon tartva. A játékok nagy száma és sokfélesége indokolta az osztályozásukat. A Kárpát-medence különböző vidékein egyes játékok más néven, más szabállyal ismertek, mely nehézségeket okoz a rendszerezésben. Így találhatunk például Egy – megérett a meggy szöveget mondogatóként, ujjasdiként vagy akár hintáztatóként is. A játéktípusokról bővebben ITT olvashatsz.
Az ölbeli játékok és az ölbeli gyerekeknek szóló mondókák megkülönböztetése nem egyszerű feladat. Ölbelieknek szóló mondókát akkor mondunk, ha azt szeretnénk, hogy elaludjon (altató), vagy, ha szeretnénk, hogy abba hagyja a sírást (vigasztaló), amikor öltöztetjük (öltöztető) stb. Ezek a mondókák tehát nem játékhoz kötöttek. Amikor játszunk az ölbeli gyermekkel, és közben dallamos vagy dallam nélküli szöveget mondunk (pl. tenyeresdi, tapsoltató, höcögtető stb.), azt játék közben tesszük.
Elsőnek nézzük meg az arcmutogató játékon keresztül, hogyan valósulhat meg az adaptálás, korosztályi differenciálás. Az arcmutogató játékoknál általában a fej és annak a részeinek a megérintése, simogatása történik egy bizonyos sorrendben. (☞ szerialitás) Játékpéldákat találtok a Kuncogó-gyűjteményben. Sokszor tévesztik – első sorban a megnevezésben – az arcsimogató játékokkal, melyek esetében az arc cirógatása jelenik meg általában egy kérdés-válasz formában. Jellemzően a Ciróka, maróka kezdetű játékok tartoznak ide. (☞ testtudat, taktilis percepció)
Szem, szem,
Szuszogó,
Tátogó,
Kortyogó,
Itt lemegy,
Itt megáll,
Itt a kulacs, itt igyál.
arcmutogató
Videó ITT.
A játék leírásában a felnőtt megérinti a gyermek testrészeit a szövegnek megfelelően (szemek, orr, száj, nyak, has), majd a legvégén megcsiklandozza. Mivel ölbeli játékról volt szó, ezért leginkább a gyermeket ölbe ültették, s úgy játszották.
Az arcmutogató játékokat már bátran játszhatjuk újszülött kortól, ahol a baba a hátán fekszik, megérintjük a test/arc részeit, és a csiklandozás helyett gyengéden megsimogatjuk a pocakját. Ebben az esetben a taktilis érzékelés-észlelés lesz az elsődleges, de megjelenik a sorrendiség is, melynek tudatos alkalmazása, fejlődésének megtámogatása jelenik meg játékos, indirekt formában. Nagyobb testvér is játszhatja a babával, ami a testvérek közötti kapcsolatteremtés eszköze is lehet. #közösjáték
A biztonságos ülés kialakulását követően játsszuk tükörrel szemben is, így a taktilis és auditív percepció mellett megjelenik a vizuális észlelés is (vizuális megerősítés).
1-2 éves kortól már maguknak is mutatják a gyermekek, de még mindig a legizgalmasabb a játékcselekmény szempontjából a legvége, a csiklandozás, mely egyfajta katarzis élményként jelenik meg a gyermekek számára, és alig tudják kivárni, így sokszor megjelenik, hogy az előtte lévő játékrészt sűrítetten, gyorsítva játsszák el, vagy akár teljesen kihagyják.
2-3 éves kortól játszhatjuk csoportosan, körben ülünk, vagy állunk, és a gyermekek a saját arcukon mutatják a megfelelő testrészt, majd a mellettük lévő gyermeket megcsiklandozzák, megölelik. Vagy választhatnak bárkit a csoportból. Óvodában már párban is játszhatják a gyermekek egymással.
/Fontos! Az életkori meghatározások egy általános keretet adnak! Mindig fontos az adott gyermek(csoport) megvizsgálása, ismerete, hiszen nagy különbségek jelenhetnek meg. És többek között attól is függ, mikortól tudjuk alkalmazni az egyes játéktípusokat, hogy azokkal mikor, milyen korai életszakaszban találkoznak a gyermekek./
Később megjelenhet, hogy ülve, csukott szemmel játsszuk az arcmutogatót, mindenkinek a saját arcán kell mutatni. (Problémát jelző tünet lehet a konzisztens tévesztés.)
Majd óvódáskor végén, kisiskolás kortól próbáljuk meg, hogy a játék első részében szabadon haladunk a térben – közben mindenki mutatja a megfelelő részt az arcán -, majd a legvégén, aki a legközelebb van hozzá, megöleli, megcsiklandozza. #figyelemmegosztás #téritájékozódás
A játéktípusok korosztály szerinti adaptálásáról és differenciálásáról bővebben a Konduktív etnopedagógia szakosztályon belül értekezünk. A csatlakozás bárki számára nyitott. Részleteket ITT olvashatsz róla.
A Differenciált játék-módszer-tan kurzuson több, mint 50 játéktípus adaptálása jelenik meg az ölbeli játékoktól a labdajátékokig, újszülött kortól kisiskolás korig.
A kurzusok során is sokszor mondok olyan példákat, hogy egy-egy mondókát, ritmikus szöveget – akár kiszámolót -, hogyan tudunk adaptálni, hozzákapcsolni mozdulatokat. Pl. taps, kopogás, dobogás, párban tapsolás, taps – comb, taps – kereszt, stb. Ebben az esetben játékadaptációról van szó, és attól, hogy tapsolunk egy kiszámoló ritmusára, az nem lesz tapsoltató (ölbeli) játék. Nézzünk erre is egy példát!
Ekete-pekete, cukota pé,
Ábel-bábel, dominé.
Csiszi á, csiszi bé,
Csiszi, csoszi, kompodé.
kiszámoló
Agyféltekék összehangolása videó ITT.
Az Ekete-pekete kezdetű kiszámoló talán mindenki számára ismert. (Természetesen, rengeteg szövegváltozata ismert.)
A kiszámoló minden esetben valamilyen ritmikus szöveg – megjelennek dallamos formák is, de kisebb számban -, melyek segítenek igazságosan kiválasztani az adott játék egy-egy szereplőjét, bújócskánál a hunyó kiválasztását, stb.
További kiszámolók ITT.
Játékadaptációként megjelenhet, hogy tapssal kísérjük a szöveget, kopoghatunk, doboghatunk hozzá. ☞ Játékos kéztorna. 🔴🔵
Taps:
• tapsolhatjuk az egyenletes lüktetést, megjelenhet valamilyen ritmusképlet, pl. tá-tá-titi-tá.
• Ülve vagy állva taps-comb, ezen belül differenciálhatunk, hogy végig tá-tá, tehát taps (tá) – comb (tá), vagy taps (titi) – comb (tá). Comb helyett csaphatunk a földre is.
• Ugyanez párban vagy körben is megvalósulhat.
• Párban próbáljuk ki mint páros tapsos játék: taps – jobb tenyér össze, taps – bal tenyér össze. Ezt variálhatjuk keresztezéssel, páros összetapsolással, és bátran találjanak ki a gyermekek is saját változatot hozzá.
• Nehezítésként pedig társítsunk a lábakhoz is valamilyen mozdulatot: helyben lépés egyenletek lüktetés/ritmus, oldalazás, dobogás, előre-hátra lépés, stb. #kézlábfüggetlenítés
Mindez csak néhány példa, mely remélem, segítette a megértést! Fontos az eredeti játékleírás ismerete és a játéktípusok jellegzetességének biztos tudása!
A legfontosabb, hogy a gyermek számára élmény legyen a közös játék, mely igazodik az egyéni képességeihez, életkori sajátosságaihoz.
Köszönöm, hogy végig olvastad! ♥️ Kérdés esetén bátran keress: 💌 info.kuncogo@gmail.com
☞ További tartalmakkal várlak a facebook zárt csoportban: Kuncogó – a fejlődés természetes támogatásáért
Tanuljuk újra együtt a játékos anyanyelvet!
konduktor-óvodapedagógus, neveléstudományi kutató,
a MPT Konduktív etnopedagógia szakosztály elnöke
www.kuncogo.hu
