Konduktív etnopedagógia a fejlődés természetes támogatásáért

A Kuncogó konduktív etnopedagógia elméleti és gyakorlati megvalósulása, mely a néphagyomány pedagógiájának konduktív szemlélete – aktivizálás és rávezetés az önálló feladatmegoldásra, tanulásra. A holisztikus nevelési megközelítésben a készségek és képességek megalapozása és támogatása történik a népi játékokon keresztül életkornak megfelelően, egyéni képességekhez mérten. Ennek a tudatosítása és használata a prevenció alapja.


A gyermekfolklór eszköztárának adaptálása és differenciálása egy olyan támogató környezetet biztosít, ahol a gyermek észrevétlenül fejlődik, megismeri a saját testét, környezetét, és testi-lelki-szellemi jóllétet biztosít, felkészítve az életre.

Maga a „kun” szó bennfoglalása – Kuncogó –  jelentette számomra a hívást a megnevezésnél. Ezáltal kapcsolódik a kun identitásomhoz, melyhez a becsületesség és kitartás társul elsődlegesen. A kuncogás mint csiklandós jó érzés, az a fajta gyöngyöző kacagás, gurgulázó nevetés, melyet minden szülő szeret hallani, s látni gyermekét boldogságban lubickolva. A gyermek számára az a legkedvesebb, ha édesanyja, édesapja játszik vele, beszél hozzá, énekel neki, ringatja, simogatja, cirógatja,  jelen van, figyel rá. Mindezek elengedhetetlenek a biztonságos kötődés érdekében. Minden érintés nyomot hagy bennük.

Emlékszel, mikor édesapád magasba röpített, majd a végén zsupszra nagy lendülettel leejtett és elkapott, vagy amikor a térdén lovagoltatott, vagy a hátán cipelt? Mikor édesanyád a szívéhez ölelve énekelt, cirógatta arcodat? Vagy arra, amikor nagyszülőkkel elhessegettétek a csókát,  avagy a tenyeredet csiklandozva kergették a nyulacskát? Emlékszel? Ugye emlékszel? Nagyon szerencsés vagy, ha vannak ilyen élményeid, melyeket Te is továbbadhatsz gyermekeid, unokáid számára. Az évszázadokon át csiszolt, formálódott játékok forma- és élményanyagába természetes módon nőtt bele az újabb generáció. Ez a fajta átörökítés és belenevelődés sajnos ma már nincs jelen minden család életében, első sorban a pedagógusok által találkoznak népi játékokkal a gyermekek. Tímár Sándor szavaival élve, minden gyermeknek alapvető joga, hogy megtanulhassa édesanyja nyelvét, és ugyanez a jog meg kellene, hogy illesse őket a játék és tánc esetében is. Fontossá válik tehát az a fajta tudásátadás, ahol a játékos-táncos anyanyelv visszatanítsa történik.

Hiszem és vallom, hogy magyar gyermeknek alapvetően nincs szüksége direkt fejlesztésre!

Ha gyermek születésétől – vagy már korábban – megéli, s belenevelődik a kultúrába, felkészül az életre testileg, lelkileg és szellemileg. (Természetesen ép fejlődés során. Ha idegrendszeri sérülés következik be, a korai felismerés és megfelelő beavatkozás a legfontosabb!)
A játékot a gyermekek találták ki és formálták, alakították saját maguknak, úgy, hogy nekik jó legyen. Az a jó, ami fejleszt, természetesen ők ezt nem tudták tudatosan. Amikor már nem volt izgalmas – tehát nem fejlesztette őket -, akkor unatkoztak, így jelentek meg az egyéni játékok után a páros, hármas, majd csoportos játékok is, és az egyre bonyolultabb szabályok és szabályrendszerek.

Már akkor ösztönösen játszottam a babámmal, mikor szíve a szívem alatt először megdobbant, éppen akkora volt, mint egy borsószem.

Bár akkor még nem neveztem nevén a játékokat, csak később kereszteltem el őket szívemalatti játékoknak. Ez a kollokáció első sorban így az édesanyához kapcsolódik, de természetesen az édesapa is fontos szereplő a magzat életében.
Számos kutatás bizonyítja, hogy kifejezetten fejlesztő hatású, ha az édesanya  várandóság alatt sokat énekel, ritmikusan, dallamosan beszél és mozog – egyszerre ingerli a fület és a vesztibuláris rendszert is. Mindehhez egyedülálló módon kapcsolódnak a népi gyermekjátékok – első sorban az ölbeli játékok és a mondókák, de megjelenhetnek vonulós játékok adaptált variánsai is. Ezekből születtek meg a szívemalatti játékok.

Kívánom, hogy minél többen tapasztalhassák meg már “Tünderborsó” koruktól fogva, az első szívdobbanásuktól kezdve a népi kultúrát, annak minden területét, és kísérje végig életüket az a támogató környezet, mely általi virágzó fejlődés  az életben való boldogulás kulcsa.



Nem lehet elég korán kezdeni!

Minden népi játék közkincs, mindenkié, a kulturális örökségünk része. A honlap gyűjteménye segítségül szolgál szülőknek, leendő szülőknek, pedagógusoknak egyaránt. A játékok feltöltése a gyűjteménybe folyamatos a mindennapi nevelő és oktató munka támogatása érdekében.