2011 óta viszonylag rendszeresen jártam Amerikába és Kanadába is családokhoz, ahol mozgássérült gyermekek fejlesztésével foglalkoztam. Természetesen a fejlesztés részeként mindig megjelentek a népi játékok is.

Így történt ez legutóbb is, amikor a 15 éves nagylányhoz mentem vissza, vele 9 éves kora óta foglalkoztam. Tetraparetikus (négyvégtagi sérült), nagyon feszes, nem beszélő  lányról van szó, középsúlyos értelmi sérüléssel.

Nagyon szerette a kézcsípkedő játékokat is, amikor testszerte finoman csipkedtem a bőr stimulálása, vérkeringés javítása végett is. Minden feladathoz motivációként népi játék, első sorban ölbeli játék jelent meg. Nagyokat kuncogott a foglalkozásokon🥰, kérdezte is mindig az édesanyja, hogy mit csináltunk, mivel ő nem szokta nevetni hallani. Különös kedvence volt a Megmásztam öt hegyet ujjasdi játék. Ujjait a hüvelykujjtól kezdve egyesével kinyitottam, hol morzsolgatva, hol végig simítva, s a legvégén a tenyerébe csaptam vagy belepusziltam.

Ahogyan a képen is látható, mindig feszes ököltartásban volt a keze. Megkérdeztem, hogy szeretné-e, hogy eljátsszuk a megmásztam öt hegyet? Ha, igen, nyisd ki a kezed, nyújtsd az ujjaidat! (Eldöntendő kérdésekre mindig egyértelmű választ tudott adni.) És finom lassúsággal, tudatos irányítással nyitotta a kezét, tartotta a tenyerét, hogy játsszunk! Elsőnek én sem akartam a szememnek hinni! ❤️ Ahogy haladtunk előre, egyre kevesebb idő volt szükséges ahhoz, hogy lazítani tudja a kezeit.

Telt-múlt az idő, s néhány hónap múlva, amikor már itthon voltam, az amerikai konduktora írt rám:

“Ági, tudnál küldeni magyar mondókákat vagy dalokat, amiket énekeltél? Kéri tőlem, de nem tudom melyikre gondol.”

Áspis kereket, csip-csip csóka és a megmásztam öt hegyet jutott elsőre az eszembe. Természetesen megkérdeztem azt is, hogy mindezt hogyan jelezte számára?

“Mondtam neki, hogy a ‘hegyes’-et? És ő meg belegajdorászott. Soroltam neki mindet, amit én tudtam, mindre fejrázás, nem. Azt kérdeztem, hogy Ági mondott másikat? Nagy nagy mosoly volt a válasz. Magyarul? Igen.

Aztán soroltam neki, amikre emlékeztem. Ő meg forgatta a fejét, hogy nem. Aztán írtunk neked együtt. Ő nyomta a küldés gombot, sikoltva nevetett, mikor visszaírtál.”

Azóta is rendszeresen másszák a hegyeket, dundit, keskenyet, magasat, ékeset, és egészen kicsikét, s nekem ennyi épp elég!

Milyen hatalmas ereje van a népi játékoknak! Legyen benne Neked is részed! Szívemből kívánom!

További bejegyzések:
https://www.kuncogo.hu/blog/