Az érintés és a tapintás kiemelkedő szerepet játszanak a gyermek fejlődésében. A népi játékok világa különösen gazdag olyan elemekben, amelyek a taktilis észlelésre és az érintésre építenek, ezáltal nemcsak érzelmi, hanem idegrendszeri szinten is jelentős hatást gyakorolnak. A bőr – mint az emberi test legnagyobb érzékszerve – és az idegrendszer különleges kapcsolata az embrionális fejlődés során alakul ki, hiszen mindkettő az ektodermából, ugyanabból a csiralemezből származik. Ez a kapcsolat alapozza meg az érintés elsődleges szerepét az emberi tapasztalásban és fejlődésben.
A bőr és az idegrendszer között anatómiai és funkcionális kapcsolatot teremt. A bőr nemcsak védelmi szerepet tölt be, hanem az érzékelés egyik legfontosabb eszköze is. A tapintási ingerek a bőr receptorain keresztül az idegrendszerbe jutnak, ahol feldolgozásra kerülnek, és hatással vannak a mozgáskoordinációra, az érzelmekre és a kognitív funkciókra. Az érintés az újszülöttek egyik elsődleges kommunikációs eszköze, amely nemcsak az érzelmi biztonságot adja meg, hanem serkenti az agyi fejlődést is. Az ölelés, simogatás és a játékos érintések mind-mind aktiválják azokat az agyi területeket, amelyek a kötődést és a tanulást támogatják.
A taktilis észlelés magában foglalja a bőr által érzékelt ingerek – például érintés, nyomás, hőmérséklet és fájdalom – feldolgozását. Ez az érzékelési mód már születés előtt működni kezd, és az első hónapokban alapvető szerepet játszik a gyermekek világmegismerésében.
• Az érzelmi biztonság alapját képezik: Az anya és gyermeke közötti érintés a kötődés legfontosabb formája, amely megnyugtató hatással van az idegrendszerre.
• Serkentik az idegrendszeri fejlődést: Az érintéses ingerek hatására az agyban kialakuló szinapszisok száma növekszik.
• Fejlesztik a finommotoros készségeket: A tárgyak megérintése, tapogatása révén a gyermekek megtanulják a különböző anyagok és textúrák közötti különbségeket.