Márton Réka vagyok egy több szempontból szerencsés pedagógus.

Legelőször azért, mert habár kicsit közhelyesen hangozhat-, de munkám az, amit a legjobban szeretek.

Aztán azért, mert ugyan a legtöbb gyermek Réka néninek hív, még elég aktívnak érzem magam fizikailag.

Másrészt azért, mert olyan pedagógus kollégák vesznek körül a munkám különböző állomásain, akikkel közös az értékrendünk és a célunk. Akik a mondatom elejéből tudják, hogy mi lesz a vége, és akik nem kiteszik a lábukat elém akadályként, hanem megigazítják a szárnyaimat egy nehéz napon, amikor nem segít a kávé.

Gyermekként a nagymamám telefonkönyvének hátuljába készítettem iskolai naplót és értékeltem a családtagjaimat piros és fekete ponttal attól függően, hogy éppen hogy viselkedtek aznap. Azóta mélyebb pedagógiai ismeretekre tettem szert: logopédusként – tanulásban akadályozott gyermekek pedagógiája szakos gyógypedagógusként végeztem a Szegedi Tudományegyetemen. Ezzel párhuzamosan néptánc csoportvezetői végzettséget szereztem Székesfehérvárott. Jelenleg pedig utolsó éves hallgató vagyok a neveléstudományi mesterképzésben.

A BSC diplomám megszerzése után ösztöndíjasként az USA-ba költöztem és New Yorkban és New Jerseyben tanítottam a magyar diaszpórában.

Hazaköltözésem után kis időt eltöltöttem a köznevelésben, majd 2020-ban úgy döntöttem a magánszférában szeretnék dolgozni logopédusként.

Ezen túlmenően immáron 2 éve a Sándorfalvi Kiss Mátyás Néptáncegyesületben 2 férfi táncos kollégámmal egy közel 200 fős táncos közösségben nevelgetjük a gyermekeket bölcsődétől iskoláig és néptáncoktatást biztosítunk felnőttek számára is. Délelőttönként bent az intézményekben dolgozunk, délutánonként pedig egyesületi próbákat tartunk a különböző csoportoknak.

Óvodás korom óta az életem része a néptánc, a próbák világa és a színpad. Különleges élmény az ország legnagyobb pódiumain reflektorfényben állni és táncolni, de olykor a 2-3 évesek között érzem a legerősebbnek ezt a fényt.
Közel 10 éve foglalkozom gyerekekkel, gyerektáborokkal. Ezeknek a foglalkozásoknak mindig vannak központi elemei: az archaikus népi kultúra megismerése mellett a színezés, a rajzolás, a krétázás – ÉLMÉNYKÖZPONTÚSÁG.

A Kuncogó szemlélet azért áll nagyon közel hozzám, mert a cél kristálytiszta: a magyar anyanyelvet és népi kultúrát egy láthatatlan szálon pulzálni tovább, úgy, ahogy az régen természetes volt. Erre a mai világban más eszközeink és kereteink vannak. Ma nem címerezés közben csinálunk csuhébabát a kukorica sor végén az árnyékban, hanem online pedagógusképzést tartunk ZOOM-on. Nem biztos, hogy nemezelünk otthon, de QR-kódot beolvasva hallgatunk zenét. Az okosóráról szabályozzuk a lejátszást, de nádsípot már nem biztos, hogy felismerjük. Ez jelentős mértékű változás, de most az a fontos, hogy a jelenkorba tudjuk beilleszteni azt az értékrendet, ami nem teljesen a mostban gyökeredzik.

Hiszem, hogy feladatom a magyar népi kultúra kincsestárának megismertetése szülőkkel, pedagógusokkal, szakemberekkel, hogy az képes legyen beágyazódni az otthoni közös játékba, a prevenciós szemléletbe és a diagnosztikus munkába egyaránt. Ennek előfeltétele az, hogy ismerjük a gyermekeinket: a gyermek beszédét, mozgását – fizikai és pszichés állapotát, hogy aztán megtaláljuk a számára legmegfelelőbbet.

💌 reqcika@gmail.com