Magamról és a Kuncogóról
“A magyar néptáccal kapcsolatos első élményeim óvodás koromból származnak, amikor Panni néni kedves óvónénim 1973-ban táncos-énekes foglalkozásokat tartott nekünk. Az ő javaslata alapján kerültem az Alsóerdősor utcai ének-zene tagozatos általános iskolába, ahol Karczagi Gyuláné, Éva néni tanította a néptáncot. Mai napig emlékszem az órákra, a magával ragadó éneklésre, játékokra, mozgásra. Kisiskolásként bizony izgő-mozgó gyermek voltam, alig vártam, hogy átvegyem a pörgős szoknyát és végre kiengedjem magamból az egész napos feszültséget a tánc és az éneklés által.
Gyermekkori lelkesedésem a népi kultúra iránt mai napig tart. A Magyar Táncművészeti Főiskola néptáncpedagógus szakán és 2005-ben végeztem. Diplomadolgozatomat a népi játékokban fellelhető mozdulatokból és azok tanítási lehetőségeiből írtam és dr. Sándor Ildikó szerkesztésében munkám könyv formájában is megjelent 2008-ban Játék-mozdulat- tánc címen. A kötet sikerét bizonyítja, hogy jelenleg negyedik kiadását éli.
Töretlen lendülettel tanítok az általam alapított Gödi néptáncegyüttesben, a Búzaszem Iskolaban, valamint óvodákban.
Véletlenül bukkantam rá a #Kuncogóra, és beleszerettem. Tökéletesen beleillik a #játék és #tánctanításról kialakult szemléletembe és élvezem, hogy a fejlesztési területek alapján csoportosított játékanyag sokkal tudatossabbá teszi a munkámat, ugyanakkor új lehetőségeket tár elém.
Nagyon fontosnak tartom a népi játékok átadását az utókornak, mind a pedagógusok, mind szülők és a gyermekek számára, hiszen ez közkincs, merítsünk belőle minél többen.
A Kuncogó nemcsak sokoldalúan segít a mai gyermekek fejlesztésében, hanem átülteti dédszüleink, nagyszüleink világról alkotott óriási tudását a jövő generációi számára. Mindezt észrevétlenül természetesen és egyszerűen. Egy Kuncogós nyelvi játékkal például könnyen biztonságos és elfogadó légkört teremthetünk egy csoportban.
Az érzelmi intelligencia fejlesztése a XXI. században egyre jobban előtérbe kerül. A Kuncogó, interdiszciplináris szemlélete miatt ennek kiváló eszköze.
♥️ Egyik csoportomban van egy nagyon nehezen bevonható kisgyermek. Középsős korosztály, 4-5 évesek, aktívan közreműködnek, de ez a kislány mindig a sarokba vonul, amikor kezdődik az óra. Már jó ideje játszottunk, amikor elővettem az “Egy kis kertet kerteltem” játékot, hogy először a magunk tenyerébe , majd kézhátára rajzoltunk, majd körben törökülésben ülve elfordulva egymás hátára. Végül párban dolgoztunk. A teremben csönd volt, a gyerekek mondták a mondókát, egyszer csak ez a kislány odaszaladt hozzám, és mondta, hogy Ő is beáll. Észrevétlen bevonódott és ez az érzelmi töltet a foglalkozás végéig kitartott. Valószínüleg a taktilis inger varázsa volt számára meghatározó.”