Cseh-Márton Réka – gyógypedagógus-logopédus, néptánc oktató, neveléstudomány szakos bölcsész, Kuncogó Közvetít-Ő
Cseh-Márton Réka vagyok egy több szempontból szerencsés pedagógus. Elsősorban azért, mert habár kicsit közhelyesen hangozhat-, de munkám az, amit a legjobban szeretek. Továbbá, mert ugyan a legtöbb gyermek Réka néninek hív, még elég aktívnak érzem magam fizikailag és mentálisan egyaránt.
Másrészt azért, mert olyan pedagógus kollégák vesznek körül a munkám különböző állomásain, akikkel közös az értékrendünk és a célunk. Akik a mondatom elejéből tudják, hogy mi lesz a vége, és akik nem kiteszik a lábukat elém akadályként, hanem megigazítják a szárnyaimat egy nehéz napon, amikor nem segít a kávé.
Gyermekként a nagymamám telefonkönyvének hátuljába készítettem iskolai naplót és értékeltem a családtagjaimat piros és fekete ponttal attól függően, hogy éppen hogy viselkedtek aznap. Azóta mélyebb pedagógiai ismeretekre tettem szert: logopédusként – tanulásban akadályozott gyermekek pedagógiája szakos gyógypedagógusként végeztem a Szegedi Tudományegyetemen. Ezzel párhuzamosan néptánc csoportvezetői végzettséget szereztem Székesfehérvárott. A BA diplomám megszerzése után ösztöndíjasként az USA-ba költöztem és New Yorkban és New Jerseyben tanítottam a magyar diaszpórában.
Hazaköltözésem után kis időt eltöltöttem a köznevelésben, majd 2020-ban úgy döntöttem a magánszférában szeretnék dolgozni logopédusként. 2024 nyarán az SZTE-Bölcsészettudományi Karán neveléstudomány szakos bölcsész mesterdiplomát szereztem kora kisgyermekkor specializációval. Tanulmányaim zárásaként a népi gyermekjáték alapú énekes-táncos foglalkozások hatását – kiemeltem szociális kompetencia területeit vizsgáltam a 3-6 éves korú gyermekeknél.
Ezen túlmenően a Sándorfalvi Kiss Mátyás Néptáncegyesület alapítói és oktatói vagyunk a férjemmel Cseh-Zsolt Bencével és Fülöp Ádám táncpedagóguggal, táncművésszel. Egy közel 200 fős táncos közösségben nevelgetjük a gyermekeket bölcsődétől iskoláig és néptáncoktatást biztosítunk felnőttek számára is. Délelőttönként bent az intézményekben dolgozunk, délutánonként pedig egyesületi próbákat tartunk a különböző csoportoknak.
Óvodás korom óta az életem része a néptánc, a próbák világa és a színpad. Különleges élmény az ország legnagyobb pódiumain reflektorfényben állni és táncolni, de olykor a 2-3 évesek között érzem a legerősebbnek ezt a fényt.
Közel 10 éve foglalkozom gyerekekkel, gyerektáborokkal. Ezeknek a foglalkozásoknak mindig vannak központi elemei: az archaikus népi kultúra megismerése mellett a színezés, a rajzolás, a krétázás, az alkotás, de a legfontosabb: a játék – az ÉLMÉNYKÖZPONTÚSÁG.
A Kuncogó szemlélet azért áll nagyon közel hozzám, mert a cél kristálytiszta: a magyar anyanyelvet és népi kultúrát egy láthatatlan szálon pulzálni tovább, úgy, ahogy az régen természetes volt. Erre a mai világban más eszközeink és kereteink vannak. Ma nem címerezés közben csinálunk csuhébabát a kukorica sor végén az árnyékban, hanem online pedagógusképzést tartunk ZOOM-on. Nem biztos, hogy nemezelünk otthon, de QR-kódot beolvasva hallgatunk zenét. Az okosóráról szabályozzuk a lejátszást, de nádsípot már nem biztos, hogy felismerjük. Ez jelentős mértékű változás, de most az a fontos, hogy a jelenkorba tudjuk beilleszteni azt az értékrendet, ami nem teljesen a mostban gyökeredzik.
Hiszem, hogy feladatom a magyar népi kultúra kincsestárának megismertetése szülőkkel, pedagógusokkal, szakemberekkel, hogy az képes legyen beágyazódni az otthoni közös játékba, a prevenciós szemléletbe és a diagnosztikus munkába egyaránt. Ennek előfeltétele az, hogy ismerjük a gyermekeinket: a gyermek beszédét, mozgását – fizikai és pszichés állapotát, hogy aztán megtaláljuk a számára legmegfelelőbbet.
Elérhetőség:
